rugalmas katalógusmodul, amely bármilyen (valóban bármilyen!) típusú objektumot képes katalogizálni, egy rugalmas hozzáférési jogosultsági modult, és egy nyílt forrású webarató rendszert használunk és paraméterezünk. Mindezek az új, összekapcsolt adatokat felhasználó FOLIO rendszerünk koncepcióján alapulnak, betartva az új RDA (Resource Description and Access) katalogizálási szabványt, figyelembe véve az új könyvtári adatcsere-formátum BIBFRAME 2.0 (Bibliographic Framework) ajánlásait és alkalmazva az átfogó koncepcionális modell szemléletét, amely az IFLA által kidolgozott entitás-kapcsolat keretrendszer (LRM – Library Reference Model), azaz referenciamodell. Mindezek az adatkapcsolatok az FRBR (a bibliográfiai adatok funkcionális követelményei) filozófián alapulnak, amelynek a könyvtári terület mellett saját összekapcsolt adatmodell-változata van a múzeumi és az levéltári területen is.

A könyvtárak által használt entitások messze túlmutatnak a könyvtárak határain. Ezért a névtér építése sok intézmény együttműködésében történik, és bár az OSZK vezető szerepet játszik a fejlesztésben és biztosítja a rendszer működésének infrastruktúráját a KIFÜ által, jelenleg további 11 intézmény van (és ez a szám növekszik), akik fontolóra veszik a kapcsolódást és készek hozzájárulni a rendszer gazdagodásához. Az alapelv a nyelvi modell: a teljes magyar nyelv, benne az összes magyar szóval, azonosítókkal lett ellátva. Ez azt jelenti, hogy minden létrehozott névtér ezeket az azonosítókat fogja használni, nincsenek alkalmazva karakterláncok a rendszerben – és ezzel a rendszer nyelv-független (nyelv-agnosztikus) lehet, amennyiben más tetszőleges nyelvek kapcsolódnak az azonosítókhoz. Eddig a következő névterek jöttek létre: személy, vállalati, földrajzi, esemény és forrás névtér. A hatókör kibővíthető más névterekre is. A helyi névterek azonosítók útján összekapcsolhatók a központi nemzeti névtérrel. Ez egy moduláris és összekapcsolt szoftver, új adatmodell koncepcióval, rugalmas munkafolyamatokkal, széles munkatársi kör bevonásával, együttműködési lehetőségekkel és hitelesítési szintekkel.

A hitelesítés és a hozzáférési jogok kulcsfontosságú elemei minden alrendszernek. A szakterület, az intézmények, a szakágak, al-ágazatok, csoportok, projektek és egyének rugalmas meghatározása elengedhetetlen, hogy az együttműködési lehetőségek széles köre megengedhető legyen, és mégis, mindig nagyon pontosan határozza meg a munkafolyamatokat és az érintett résztvevők számára rendelkezésre álló adatok körét. Ebben az összefüggésben arra jutottunk, hogy magukat a résztvevők körét is a közöttük levő viszonyokat is kapcsolt adatokkal írjuk le; az opciók rugalmas, kibővíthető, nemlineáris leírását valósítottuk meg; és ezekből a kapcsolatokból származtatjuk a tényleges jogokat. Van lehetőség a jogok megadására vagy megtagadására, e koncepció alkalmazásával a jogok meghatározása hatékonyabb és gazdaságosabb.